Sakk & ikerhegyes "bigézés"!

Gyerekkoromtól szeretek sakkozni.
A Békéscsabai Szlovák Általános Iskolában és ~ Gimnáziumban sok időnk volt ezzel a logikai szellemi sporttal foglalkozni, mert mit lehet tanuláson kívül a kollégiumban végezni?

Nos igen, lehetett például "bigézni" is! Nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják, mert bizony a "bigézés" akkor egy nagyon népszerű játék volt a gyerekek között mi időnkban Békéšká Čabán... Többnyire az udvaron játszottuk. Volt benne valami hasonlatosság az egyik amerikai játékhoz is, amelynél egy dorongszerű ütővel el kellett találni a labdát és jó messzire el kellett azt juttatni...

A bigézésnél a földbe kellett vájni egy cca. 200x50x60mm méterű vájatot, amelyre rá kellett helyezni egy két oldalt hegyesre kifargott, ikerhegyes kb. 121÷186x21÷42mm-es méretű kemény fából készített fadarabot, amelyet egy erős viszonylag rugalmas és kb 600mm hosszú bottal a vájat felöl a levegőbe kellett "varázsolni", majd néhányszor "megdekázva" gyorsan eljuttatni a lehető legmesszibbre... Ahová leesett, onnét úgy lehetett a bottal ismét a levegőbe emelni, a bottal rá kellett verni az ikerbige egyik hegyes végére és milyelyt a "bige" megemelkedett, dekázgatni és utána tovább kellett azt ütni, a lehető legnagyobb távolságba...
Néhányan, akik jól tudtunk ping-pongozni előnyünk volt a csapatjátékban is a kezdőkkel és pancserokkal szemben, mert tovább tudtunk a bigével "dekázgatni" a levegőben, mielőtt azt elütöttük jó messzire...

Szabályok voltak arra, hogy mit mikor és hogyan kell teljesíteni és arra is, hogy mikor, KI és milyen feltételek mellett a győztes. Lehetett ezt ketten is, vagy csapatjáték formájában is űzni. Erre most már pontosan nem is emléxem, mik voltak a szabályok, de arra igen, hogy amikor ezt játszottuk, akkor a bigék, vagyis a lányok nagyon messzire elmenekültek a játékosok környékéről, mert ez az iker-hegyes fatákolmány nem volt veszélytelen "bige", ha valakit eltalált. És bizony olykor valakit el is talált... Hiába tiltották a tanárok ezt a veszélyes játékot, mi nagyon szerettünk "bigézni". Olykor-olykor pedig az orvosok összevarrták és bekötözték a sebeinket, ha véletlenül egymást találtuk el az ikerhegyes bigével.

* George

SPORT: sakk, ping-pong, tenisz, sielés...

Ki mit szeret, de sportoljon!
Ha tehetem, én nyáron járom a természetet, csodálom a szép tájakat, imádom a túrákat... Ha tehetem sportolok: akár a magas hegyekben, vagy télen a jeges sziklákon szeretem kipróbálni egyensúlyérzékemet, esetleg a kék és fekete jelzésű vakmerő és meredek hegyi lejtőkön száguldani lefelé a puha hóban, vagy néha a jeges pályákon... Egyszer, azaz=1x már el is törtek a bordáim a szlovákiai "Starý Smokovec" környékén több mint két km-es száguldó pályán, amikor több mint 96km/h sebességre gyorsultak fel a léceim jégpályán és hirtelen a jég is eltünt a talajról, nos akkor a száraz talaj promt lefékezte a léceimet... Meg is álltam azonnal - vizszintes helyzetben! Még az oldalamon fityegő fényképezőgép is a bordáim közé fúródott. A Debreceni Egyetemi Újság meg is említette az esetet "Száguldó riporter" címmel...
Ha éppen nincs lehetőségem sielni, utazni, akkor otthon, vagy a Debreceni Egyetem csapatában sakkozom, vagy asztaliteniszt játszom a városi csapatversenyeken. Van Debrecenben egy jól sportoló barátom, Dobolán Antal, aki évekkel ezelőtt meghívott a csapatába versenyezni.
Régebben D_Tóninak: "Geodézia" néven volt csapata, amelyet tavaly óta átkeresztelt: "Földmérők" csapattá.
Régebben: 1990-ig nekem is volt két férfi és egy női csapatom a KLTE tudományegyetemen, ahol korábban dolgoztam, és D_Tóni emlékezett rá, hogy régebben milyen jókat versenyeztünk.
Ahogyan így utólag visszaemlékszem az eredményekre, akkor sem én voltam a legeredményesebb, mert néha igaz én is hoztam a pontokat, de legalább annyit hoztak sporttársaim is, például PAPP Dénes és Tran Quoc BINH matematika szakos egyetemista barátaim (akik azóta befutott egyetemi professzorok, illetve sikeres üzletemberek lettek). Idővel mások is csatlakoztak az egyetemi csapatunkba...

Most ideiglenesen, amíg saját csapatot szervezek, a "Földmérők" csapatát erősítem. Most már vannak nálam jobbak is a csapatunkban, például "AurGabi"-nak becézett Gönczi Gábor, aki alig egy hete aranyérmes lett párosban a Debreceni publikus versenyeken...
Nálunk fiatalabb, mégis sokat tanulunk tőle is...
Tanulni és gyakorolni soha sem szégyen!
* George Vandlik